The truth is stranger than fiction!

2007. december 30., vasárnap

A háború 8080. napján...

8080. Ennyi nap telt el azóta, hogy megszülettem és megkezdtem harcomat a világban elfoglalt helyemért. A háború azonban kritikus szakaszához ért, úgy érzem. Sorra vesztem el kedvesebbnél kedvesebb bajtársaimat. Barátokat, szerelmeket, akik már saját harcukat sem bírták el és meghasonulva eddigi önmagukkal hagytak engem magamra a csatában. Háborúzni persze nem lehet veszteségek nélkül. Hiába tudja ezt jól mindenki, mégis nehéz elfogadni. Egy-egy embert elveszteni nem nagy trauma, könnyen túl lehet élni, de az utóbbi időben az élet oly mértékű mészárlást hajtott végre soraimban, amit nem könnyű feldolgozni.
A hadvezér ilyenkor elgondolkozik, hogy megéri-e folytatni a harcot vagy jobb letenni a fegyvert és kiszállni végleg! Ha az ember az élettel, a saját sorsával csatázik, akkor viszont csak egy féleképp lehet kiszállni! Meg kell halni! A halálhoz kell a legnagyobb bátorság, ám aki ezt választja, az mégis gyáva.
Ami nem öl meg, az megerősít! Én újra felveszem a kesztyűt! Új harcosok, bajtársak pedig mindig lesznek...

2007. december 26., szerda

Ajánló - avagy kedvenc gondolataim "Az alkimista" című könyvből

"Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk"

"A tevehajcsár azonban láthatólag nem zavartatta magát a háború rémétől.
- Élek - mondta a fiúnak az egyik holdfény és tűz nélküli éjszakán, miközben datolyát majszolt. - Most csak eszem, és az evésen kívül semmi mást nem csinálok. Ha aztán nekiindulok, csak a menésre fogok gondolni. Ha majd harcolnom kell, lehet, hogy meghalok egy napon, amelyik ugyanolyan jó lesz a halálra, mint bármelyik másik. Mert én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel."

"Amikor megpillantotta a leány fekete szemét meg ajkát, amely félúton volt a mosoly és hallgatás közt, megértette a legfontosabb és legbölcsebb részét annak a nyelvnek, amelyet a világ beszél és a föld minden embere szívével megért. Ez a Szerelem..."

"Meséltél a jelekről. Ezért nem félek semmitől, mert éppen a jelek vezettek el hozzád. És része vagyok az álmodnak, Személyes Történetednek, ahogyan hívod. Ezért azt akarom, hogy menj tovább, keresd, amiért jöttél. Ha ki kell várnod a háború végét, rendben van. De ha előbb kell elindulnod, menj el a Történeted szerint. A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz."

"Fátima a sivatag asszonya - válaszolta az alkimista. - Tudja, hogy a férfiaknak el kell menniük, hogy visszajöhessenek. Ő már megtalálta a kincsét: téged. Most azt várja, hogy te is megtaláld, amit keresel."

"Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok."

"- Ez rendben van. - válaszolta az alkimista. - Azt mutatja, hogy él a szíved. Félni attól, hogy mindent amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.
- Akkor miért kell hallgatnom a szívemre?
- Mert sosem fog sikerülni elhallgattatnod. És ha úgy tennél is, mintha nem figyelnél rá, a mellkasod alatt akkor is minduntalan ismételgetni fogja, amit az életről és a világról gondol.
- És ha megcsalna?
- Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebet."

"Hogy mi éltetjük a Világlelket, s a Föld, amin élünk, aszerint lesz jobb vagy rosszabb, hogy mi milyenek leszünk. És ez a Szerelem erejétől függ, mert amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk."

2007. december 22., szombat

Vizuális vélemény a Karácsonyról...

Egy kis karácsonyi reklám...

2007. december 19., szerda

A szépségről...

A szépség relatív. Mindenkinek más a szép. A szépség látványa boldoggá tesz, de sajnos hajlamosak vagyunk hozzászokni. Egy bizonyos idő elteltével megszokjuk szobánk, házunk, autónk vagy éppen párunk szépségét. Hiába tudjuk, hogy szép, már nem gyönyörködtet! Ha viszont hosszabb időre elutazunk, vagy nem használjuk autónkat, néhány hónapig nem látunk valakit, a szépség varázsa újból visszatér. Intenzívebben, mint valaha! Ekkor feltesszük magunknak a kérdést, hogy miért nem vagyunk többet otthon, ha ilyen takaros otthonunk van, vagy miért nem használjuk gyakrabban tetszetős autónkat és végül, de nem utolsó sorban, hogy miért nem fordítunk/fordítottunk több időt és figyelmet álomszép párunkra! Az ember akkor tanulja meg becsülni az értékeket, ha távol van tőlük vagy már elvesztette őket!
Ma megtanultam valamit, amit sosem tudtam: értékelni a szépséget. Köszönöm!

A blogról...

Vannak néhányan az ismerőseim között, akik jelezték, hogy különböző okok miatt nem szeretnének szerepelni vagy legalábbis magukra ismerni írásaimban. Kérésüket próbálom tiszteletben tartani, de vannak az életemben olyan események, amikről úgy érzem, hogy feltétlenül írnom kell. Megpróbálok tehát az eddigieknél is jobban rébuszokban beszélni, ha róluk esne szó! Ha mégis magukra ismernek, elnézésüket kérem előre is!

Szolgálati közlemény

Nem, nem lettem buzi! Továbbra is a lányokat szeretem!