Valami véget ért...

Forró betonon hasalok, vagyis hasalhatnék, ha jó idő lenne, mivel véget ért az utolsó évem a főiskolán. Ezzel együtt a reklám szakirányos óráknak és társaknak is búcsút inthetek lassan... Nagy várakozásokkal vágtam neki ennek a szakiránynak, ám felemás élményekkel kell visszagondolnom az elmúlt két félévre. Merész írásba fogok most, mert egy bizonyos blogbejegyzés már egyszer nagy port kavart a reklámos ifjoncok körében, de mint eddig mindig, én most is vállalom a véleményemet! Másrészt ez inkább egy kis tiszteletadás azoknak az embereknek, akik valamilyen pozitív élménnyel gazdagították az életemet! Bele is kezdek, a teljesség igénye nélkül természetesen! :)


Mint mondtam, jó és rossz élmények egyaránt kavarognak bennem. Mikor elkezdődött a szakirányos félév, úgy gondoltam, hogy végre egy olyan kis társaságba kerülök, ahol jobban megismerhetek új embereket, mert valljuk be őszintén, ez a mai felsőoktatási rendszer inkább a felületes emberi kapcsolatoknak kedvez, mintsem a barátságoknak. Ehhez képest még most sem tudok minden archoz keresztnevet kötni. Ez persze valahol az én hibám is, de valószínűleg ezzel a problémával nem vagyok egyedül. A kiscsoportos munka sem segítette elő a széleskörű ismerkedést, a sokszor hosszú és fáradságos munka többször is érthetetlen rivalizáláshoz, csapaton belüli feszültségekhez és végül a két félév végén kicsúcsosodó fölényeskedésekhez vezetett. Ez azonban még a legjobb helyeken is előfordul, hiszen emberek vagyunk.

A kisebb nehézségek, konfliktusok emlékei azonban eltörpülnek a pozitív élmények mellett. Rengeteg értékes embert ismerhettem meg. Remélem megengedik nekem, hogy megemlítsem azok neveit pár gondolat erejéig, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rám, még ha Ők erről nem is tudtak eddig!
Elsőként kis csapatom tagjaival kezdeném, hiszen velük töltöttem a legtöbb időt! Kritikus ember vagyok, keveseket ismerek el igazán, mivel magam is rengeteget küzdöttem azokért a dolgokért, amiket ezidáig elértem. Egyetlen emberrel találkoztam eddigi életem során, akire minden elfogultság és irigység nélkül azt tudtam mondani, hogy sokkal jobb ember nálam és Ő nem más, mint Bence. Rengeteget tanultam tőle arról, milyen is a világ más szemén keresztül. Kicsit mintha magamat találtam volna meg benne, csak mint mondtam 2.0-ás kiadásban. Talán tényleg rokonok vagyunk?! :)
És ha már ott tartunk, hogy ki mire tanított meg, érdemes megemlíteni Ferit, aki megmutatta nekem az élet kreatív oldalát. Egy kedves, csupaszív őrült, aki öregkorára valószínűleg a "Back to the Future" trilógia folytatásában fogja Dr. Emmett L. Brown-t alakítani... Szeretünk Feri! :)


És most képzeletben hátradőlök a székemmel az E.I.33-ban és hátrafordítom a fejemet Katához, Esztihez és Szonjához... Ők igazi jó pajtások voltak, amikor esetleg unalmasabbra fordult egy-egy előadás. Soha nem láttam például még valakit pár másodperc leforgása alatt annyira megváltozni, mint amikor Eszti Bencével kezd el viccelődni. A kis szerény, csöndes lányka egy csapásra cserfes kisasszonnyá változik. De a soha nem látott kategóriát erősíti Kata is a csodálatra méltó precízitásával, ami egy svájci órát is simán überel, főleg, hogy ebben az órában érző szív dobog! Azt hiszem mindannyian rengeteget köszönhetünk neki, mégha nem is mindenki gondolja így.
Szonja... és most legszívesebb itt hagynám magában ezt a nevet és mögötte a három pontot! Hogy miért? Egy férfi nem szívesen beszél a félelmeiről, de kamaszkorom óta Ő volt az első lány, akit nem mertem elhívni randizni! Sosem gondoltam, hogy ez megeshet egy magamfajta, "ki-ha-én-nem" típusú gyerekkel, úgy látszik tévedtem! ;)
Végül, de nem utolsó sorban egy olyan lányról írnék, aki megmutatta nekem, hogy milyen sokat is ér az értékes belső, a műveltség vagy a széles világlátás. Egy lányról, Vikiről, aki minden beszélgetésünk után újra és újra visszahozza bennem a reményt, hogy léteznek még értelmes nők, akik olyan dolgokat is tudnak értékelni, amik igazán fontosak nekem és amikért igazán sokat küzdöttem! Éljen a mekis jegeskávé! De szar volt! :P


Mint ahogy azt már az elején említettem, csak néhány embert és élményt emelek ki a sokszáz kedves közül. Rajtuk kívül persze rengetegen vannak még, akikkel élményteli perceket töltöttem el.



Köszönöm pajtik!

Különdíjas koncepció

Május 15-én csapatunk különdíjat nyert a L'Oréal Brandstorm nemzetközi marketing versenyen. Ezúton is szeretném megköszönni csapattársaimnak, Ferinek és Bencének, hogy részese lehettem ennek a sikeres projektnek!

Íme a versenyre készített board-ok:

"Ez vagyok én, a Féreg!"

A címben szereplő idézet Dennis Rodman, amerikai kosárlabdázótól származik! Egy embertől, akit mindenki gyűlölt, mert vállalta azt, amilyen igazán!

"Igazából csak akkor van rossz sajtód, mikor a nekrológodat közlik az újságok. Ez tetszik nekem. Engem nem zavar, ha mások rossz véleménnyel vannak rólam. Nem azzal töltöm az időmet, hogy a következő lépésemen spekulálok, vagy azon, hogyan lehetne megdöbbenteni a közvéleményt, vagy felkerülni a lapok címoldalára. De hát milyen unalmasnak is hangzik ez, nem? A helyzet az, hogy engem túlságosan is elfoglal az élet. Csak lehunyom a szememet, lassan hagyom, hogy a bensőmben lüktető zene megmondja, mit tegyek..."

Íme az ars poeticám, ajánlom ezt a néhány sort mindenkinek, aki gyűlölettel gondol rám...

Ezúton kérek elnézést minden kedves gépésztől, akit a "Padlás" című bejegyzésemmel megbántottam!

A Mester legnagyobb műve

http://mek.oszk.hu/00700/00706/


(...)


milyen szép erekcióm volt akkor, mikor a fiuknak mutattam

milyen nagy, milyen kemény, milyen erős

mikor elsült a konyhában, megvizsgáltam az ondót: ugy véltem, fölfedeztem benne a gyereket, az „embriót”

briós

Briand

a vicc szerint a francia nők köpködnek, ugy vetélnek el

mért nem költött föl a mama -- siránkoztam bizony

mért nem keltett föl a homoszexualitásból

amilyenből „lett a gyerek” olyan került az anyámba is, olyanból lettem nem szarból

de én ezzel is úgy bántam mint a szarral -- nem tudtam visszatartani magam az onániától borzasztó idegen, kenetteljes hangon irom mindezt

nagyon hazug ember vagyok

talán még jobban gyülölöm mint amennyire szeretem magamat

a nők szépek meztelenül -- ezzel azt akarta mondani a Jolán, hogy viszont a férfiak nem szépek

a Jolán nemi beteg lett a férjétöl -- Elemér bácsi -- ezt eltitkolták előttem

az Eszti nemi beteg lett -- bár inkább gyereke lett volna mondták előttem -- nem nekem --

a konyhában fölcsinálni

lecsinálni

becsinálni

Becsuána néger

a néger nők lueszesek

(...)

mért féltékeny az ember?

azért mert ugy érzi, a nő bármikor kaphat férfit, de a férfi nem kaphat bármikor nőt

a férfinak nő kell, teljes egészében, a nőnek pedig csak fasz kell

meg pénz és geci

az utóbbi nem illik ide

a koitusz homoszexuális aktus is
ha a nőt az ember fizikai erővel nem kényszeritheti megadásra, akkor -- kiterjesztve ezt az egész női nemre -- megadásra kényszerítheti azzal, hogy szarik rá, azaz homoszexuálizmussal

rém buta voltam, hogy adtam anyámra, hogy bedőltem egész perverz lelkiségének és nem követtem a fiukat

igaz viszont, hogy akkor kiközösitettek volna a fiuk, hiszen az a buta Jobbágy Gábor oly kárörvendő volt a Sztruhalával való viszonyom miatt hiszen ha mindezt odaadnám egy hozzám hasonló koru fiatalembernek, nemhogy barátra tennék szert, hanem inkább abban lelné az az örömét, hogy köznevetség tárgyává tenne

meg kell tanulni (tagadni: akartam írni) hazudni és titkolódzni, amikor alulkerülök és őszintének lenni, amikor én vagyok felül

fel-ül

fel-áll

fel-ál

felsál

fals, ál

fasz áll

fasz-ál

faszol

kifaszol

kifaszolsz

kifaszoltok

pina, picsa, fasz, segg, baszni, gecizni, kiverni -- mindezt -- nyalni -- a lehető legtermészetesebb képpel el lehet mondani olyanok társaságában, akik nem tehetnek ellene semmit érdekes, én a cselekvésbeli motorikus levezetést tudtam belé e szavakba s azért nem használtam őket, mert szavakkal nem elégülhet ki az ember s azért nem elégitettek ki a cselekvések, mert szavak nélkül sem eléglhet ki az ember

ennek csak az lehet az eredete, hogy e szavak miatt megvertek -- ez tehát a verő számára motorikus kielégülés volt

valaki egyszer csupa ilyen szavakat irt össze egy papirra és azt nagyon megverték

nem a Gyömrőinek gyógyulok meg, hanem magamnak

egyszer én magam is ráfirkáltam egy hirdető oszlopra, hogy pina fasz, együtt basz akkor nagyon féltem, a klozetokban dühös voltam, hogy ilyesmit firkálnak oda felnőttek is

most majd kipótolom a gyerekkort s igy elmondhatom: én ezt és ezt csináltam, senki sem kérdezheti, hogy mikor

én hülye állat, hogy akartam segiteni a Gyömrőinek meg a mamának

a mama a gyermek számára nem anya, hanem maga a nő

seggbe fogom baszni a Juditot itt fekszik az ágyon, a háta meztelen

(...)

a kulturában minden nő kurva, mennél öntudatosabb, annál inkább

Néhány gondolat az anonymitásról, Zoltán barátom tollából...

http://lazarus8.blogspot.com/2008/04/nhny-gondolat-az-anonymtsrl.html

Padlás

"A Varázskönyvben egy tiszta új lapon, a 703. színes oldalon, egy közönséges padlás látható, mely varázslatra jól használható." - szól a Padlás című musical fináléjának első sora...

A mi kis városunkban is található egy Padlás, egy szórakozó hely, melyet csütörtökönként egyetemista fiatalok szállnak meg. Nincs is jobb alkalom két jóképű, szingli pasinak az ismerkedésre, mint egy ilyen buli, gondoltuk Ádám barátommal... Hibásan!

Ugyanis hamar kiderült, hogy ennek a padlásnak nem mi vagyunk a Rádiósai, de mégcsak a Hercegei sem... Belecsöppentünk egy olyan világba, ahol nem voltunk többé helyesek, aranyosak, de még csak cukik sem! A csajok ránk sem hederintettek, egy pillantást sem vettetek ránk, amihez, őszintén szólva, nem igazán vagyunk hozzászokva. Azoknak a hölgy olvasóknak, akik ismernek minket, ezeket a sorokat olvasva valószínüleg lassan megérik egy bugyi csere, hiszen joggal ábrándoznak most arról a rengeteg adoniszról, akik mellett mi szégyenben maradtunk... Hát nem adoniszok voltak... Gépészek...

Kedves olvasók, kérlek benneteket, hogy most idézzetek fel egy átlagos gépész arcot! Ha megtörtént, akkor ennek szellemében olvassátok el újra az első bekezdésben szereplő idézetet!

Mese, mi!? ;)

Robinsonnak, sok szeretettel!