2008. január 27., vasárnap

A legnagyobb üzlet, avagy már meghalni sem lehet ingyen

A mai világban bizony mindenért fizetni kell. Az ételért, az italért, a születésért, a halálért!


Egy sajnálatos esemény folytán, elvesztettem a nagypapámat, betekintést nyerhettem abba, hogy mivel is jár meghalni és hogy mekkora üzlet is ez valójában. A különböző papírok, bizonyítványok, a proszektúra, na meg a temetés... Vegyük tehát őket sorba kicsit részletesebben!


A szomorú hír tudomásul vétele után a családnak el kell döntenie, hogy milyen formában kívánnak búcsúzni a halottól. Ez esetben a hamvasztásos módszert választottuk, melynek nagy vonalakban a következők a költségei: égetés, szállítás és öltöztetés. Bizony öltöztetés. Megdöbbentő, de igaz. A halottat a krematóriumban nem meztelenül égetik, hanem ruhástól. Hogy ennek mi értelme van? Csupán annyi, hogy ezt plusz költségként tudják felszámolni. Ezután következhet a temetés szervezésének hosszú és költséges tortúrája, mely a végletekig kihasználja a gyászoló elkeseredettségét és jóakaratát. A sírhely lefoglalása, megvásárlása, a szervezés költségei, az urna, a beszéd stb. És egy átlagos polgári temetés költsége máris a 300 ezer forintot is túllépte.


Sok hűhó semmiért! Ez az igazság. Mennyivel egyszerűbb lenne vásárolni egy antik üveges szekrényt, meg bele egy formás urnát és lerakni szépen a pincébe! Folyamatosan lenne rajta virág, nem kéne kirumlizni a temetőbe, akkor nézhetné meg az ember amikor csak akarja!

Ja, és negyed annyiba kerül, mint a hagyományos tortúra!

Érdemes megfontolni!

Nincsenek megjegyzések: