Néhány kép...

Középkori vásár Zsófival, Sasival és a mexikói csajokkal

Sasival és Sebastiannal...

Buli előtt...

Buli közben...

Hmm... de finom volt! :P

Árfolyamok fogságában

Valószínűleg senkinek sem új keletű hír a gazdasági válság ténye és a különböző valuták árfolyamának hullámvasútszerű ingadozása. Életem során többször is végignéztem már, hogy szívűnkhöz oly kedves, ám annál értéktelenebb forintunk vidámparkosdit játszik napokon, heteken keresztül. Ám ennek közvetlen hatását sosem éreztem még ennyire a bőrömön, mint itt Spanyolországban. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy korsó sör 750 vagy 840 forintba kerül. Mindegy vagy nem mindegy, a mindennapi élethez szorosan kötődő fogyasztási cikkek esetében nehéz odafigyelni az árfolyamok változására. Akár percek alatt is változhat a megvásárolt jószágok forintbeli értéke. Előfordulhat, hogy ugyanazt a kenyeret reggel 30 forinttal olcsóbban tudom megvenni, mint este...

Az egyszeri, nagyobb értékű költések esetében azonban érdemes odafigyelni arra, hogy mennyi is az annyi! Murphy alább említett törvényeinek köszönhetően kénytelen voltam én is nagyobb költekezésbe kezdeni. Ekkor annyira dühös voltam, hogy végig sem gondoltam, mennyit is veszíthetek, ha nem a megfelelő pillanatban fizetek ezzekel a kedves euro bankjegyekkel. Pórul is járhattam volna, hiszen egy ehhez hasonló értékű vásárlás esetében akár 15-20 ezer forint is lehet a differencia árfolyamállástól függően. Amit a sors elvett, azt most egy kicsit visszaadta, hiszen 252 ft-os euro-árfolyam mellett sikerült vásárlásomat lebonyolítani!

Mostanra azonban még ínségesebb idők járnak... Ki is raktam az asztalra a Vista árfolyamkövető alkalmazását, amely másodpercre pontosan értesít az árfolyam változásáról. Sosem gondoltam volna magamról, hogy hanyatt-homlok rohanok majd a bankba pénzt felvenni a salamancai kirándulásra, amikor délelőtt megláttam, hogy az euro hatalmas zuhanásba kezdett. Már-már kezdem magam tőzsdecápának érezni a spanyol tengerben! :)

Ez van. A válság bizony komoly dolog, mégha ezt otthon talán nem is lehet közvetlenül annyira érezni.

Murphy

Ami elromolhat, az el is romlik. Ez törtent ma reggel a laptopommal is. Most lakotärsam Kerstin laptopjät kertem kölcsön, ezzel a nagyon nemet billentyuzettel... Holnap megprobälom megcsinältatni a sajätomat, nem lesz egyszerü itt Alcalaban, räadäsul a szerviz Spanyolorszägban ältaläban nagyon dräga, mint minden egyeb szolgältatäs. Szerencsere lesz azert egy kis segitsegem Raul szemelyeben, akit ittletem sorän ismertem meg...

Ilyen az elet! Na meg az a köcsög Murphy...

Renaissance

Amint láthatjátok megújult a blog külseje. Azt hiszem már ráfért...

Kicsit komornak találtam, hogy minden fekete volt, bár amikor elkezdtem írni, ez a szín hűen tükrözte a lelkivilágomat. Most azonban már más szelek fújnak itt a messzi Spanyolországban és ennek megfelelően a blog is a változás sorsára jutott!

A hard day's night

Egy nehéz nap éjszakája... énekelte a Beatles ezerkilencszáz nagyonrégen, ahogy Zoltán barátom mondaná! Nagy sláger ez a Gabanna bárban, az erasmus diákok egyik törzshelyén. Éppen onnan értem most haza. Nehéz szavakba önteni, amit egy ilyen este után érez az ember. A hét legfárasztóbb napján vagyok túl, de a buli kötelező!

Hazaesünk, eszünk, felöltözünk és innentől kezdve nincs megállás! Induljon a banzáj! Alig lépünk ki a ház kapuján és máris döntésképtelenek vagyunk, hol is kezdjük az estét! Millió meghívás, házibuli stb. Azt hiszem szeretnek minket! Végül Sebastian haverom házavató buliján kötünk ki. Alig férünk el a kéróban, pedig nem kicsi, szokás szerint mindenki zenét akar csinálni, ez valószínűleg globális jelenség! :) Mindenkinek van egy-két jó szava a másikhoz, nekem általában lendületből legalább négy, mert szokás szerint senki sem tudja kimondani a nevemet! De ezt már megszoktam... Aztán irány a Gabanna! 11-től éjfélig ingyen sör, sangría és tequila... "Hungarians can drink", "Que te pasa tío?! -mondják a többiek, amikor látják az élelmes magyarokat minél hamarabb, minél több piát begyűjteni! De vakok között a félszemű a király, nem olyan nagy mutatvány 7-8 pohár két decis sört meginni egy óra alatt... (Mert ugye a spanyolok nem igazán ismerik a 0,5-ös kiszerelést)

Rengeteg ember, az ámulattól csak annyit tudok ilyenkor kinyögni, hogy "Mucha gente, no?! Aztán amikor már összeszedtem az állam a földről, megpróbálok minden havernak eleget tenni, beszélgetni néhány szót a bömbölő zenében. Ha ezerszer nem kérdezzük meg egymástól egy ilyen este, hogy "Que tal?", akkor egyszer se! Hamar elrepül az idő és eljön a pillanat, amikor Zsófi haza akar menni! :)))) Nem is baj, másnap 10.30-tól óránk van... Legalább egy fél óra mire elköszönünk mindenkitól, végighallgatjuk, hogy ne menjünk még és végül átverekedjük magunkat a tömegen.

Átnevetjük hazautat és beesünk az ágyba. Persze nem vagyok álmos, mert sikerült hozzászoknom a spanyol életvitelhez, azért csak elalszom egyszer...

El Domingo en Madrid

Erasmus-Orgasmus

Így nevezik a helyiek az Európai Közösség kezdeményezésén alapuló felsőoktatási diákcsere programot. Hogy miért? :))))))

Hát nem csak a szó szexuális értelme miatt. Hanem mert olyan fantasztikus élményt nyújt együtt lenni a világ minden tájáról! A kambodzsai, a német, a brazil, a magyar, a lengyel és a brit most egyaránt teljesen egyenlőek, nincsenek különbségek! Mindenki egy parányi homokszem ebben a fergeteges sivatagi viharban...

Elég sok emberrel sikerül megismerkednem ezalatt a két hét alatt, de szorosabb viszonyt csak lakótársammal Kerstinnel sikerült kialakítanom! Furcsa, hogy pont a németekkel jövök ki a legjobban egyelőre!

Néhány kép a tegnapi buliról...

Lakótársak...

Kerstinnel és Zsófival

Zsófi nem tud fényképezni...

Reggel 6-kor... Öreg vagyok én már ehhez...

Életképek

Livin' la vida loca

Beletelt pár napba amíg találtam albérletet és netet, itt a messzi Spanyolországban, úgyhogy volt időm gondolkozni, hogy mi is legyen az első spanyolországi bejegyzésem témája, illetve hogyan, milyen formában folytassam a blogolást.

Arra jutottam, hogy elvetem a naplóírás ötletét, ez már másoknak sem jött be sajnos... Így aztán talán ritkábban fogok írni, de igyekszem minden érdeklődőt tájékoztatni a hogylétemről!

Spanyolország csodálatos! Egy másik világ... Alcalá de Henares pedig talán a világ egyik legszebb, ha nem a legszebb kisvárosa! Rengeteg épület, illetve építmény is a világörökség részét képezi, köztük az egyetem is ahova járok! Íme!

The final countdown

Már csak egy hét... Egy hét és lehet, hogy soha többé nem láttok! :)

Úgyhogy, aki még szeretne velem találkozni mielőtt kiköltözök Spanyolországba, az dobjon egy üzit!

Ugye gondolsz néha rám...

... ha végigsétálsz a Kossuth utcán?! Avagy Pannon Egyetem Open GTK 2008.

Lázálom

Sokan, sokfélét állítanak a halálról, a halálközeli élményekről. A penicilin felfedezése előtti időszakból pedig mítoszok sokasága szól különböző lázálmokról, melyeknek túlélői világmegváltó gondolatokkal telve gyógyultak fel. Halálközeli élményem ugyan még nem volt, de néhány napja különös dolog történt velem. Négy év után először beteg lettem. Általában nem tulajdonítok nagy jelentőséget a betegségeknek, mert rendszerint néhány nap leforgása alatt kiheverem őket. Nem vagyok lázas típus, így mégcsak a közérzetemre sem szoktam nagyon panaszkodni. Egy szóval nagyjából elviselhető beteg vagyok! Ezúttal viszont másképp alakultak a dolgok. Több adag lázcsillapító ellenére sem csökkent a testhőmérsékletem, sőt az éjszaka közepére bőven 40 fok felett tetőzött. Minél jobban kezdett felforrósodni a testem, annál könnyebbnek éreztem magam. Patakokban folyt rólam a víz és az agyam csak járt... Úgy, ahogy talán még soha!

Egyszerre jutott eszembe mindenki, aki fontos vagy valaha is fontos volt számomra és minden kérdés, amire valaha is válaszokat kerestem. Nehéz leírni az érzést, ami hatalmába kerített ekkor, de hirtelen minden és mindenki a helyére került a világban; mindent értettem és mindenkit tökéletesen megértettem! A válaszokat azonban nem külön-külön kaptam, hanem egy új egyetemes életszemléletbe sikerült beleillesztenem őket.

Most megkísérlem blogra vetni a leírhatatlant, konkrét szereplők, szituációk nélkül, úgy ahogy ezek a fejemben kavarogtak, majd helyükre kerültek.

Megszületni könnyű, az életet élni azonban annál nagyobb felelősséggel jár. Ezt sajnos kevesen tudatosítják magukban. Mindenkinek jogában áll önálló döntéseket hozni, viszont alaposan mérlegelnie kell azok másokra gyakorolt hatását. Az ember társas lény, minden cselekedete hatással van valaki másra is, épp úgy, mint ahogy egy pillangó a világ egyik féltekén megtett szárnycsapása tájfunt indukálhat a másikon. Így tehát valóban "mindenkinek megvan a magánélete és a lehetősége a változtatásra", de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formában, hogyan, hol, mikor és legfőképpen milyen áron teszi azt az illető. Ebből következően értelmét veszti a népszerű mondás is: "Én életem, én baszom el!"

"Rájöttem, hogy túl rövid az élet!" - annyiszor hallottam ezt a mondatot az utóbbi időben, hogy szépen lassan beleégett az agyamba. Ez valóban így is van és ki is kell élvezni, csak nem mindegy hogyan. Az élet azért van, hogy éljük és hogy tapasztaljunk minél többet, de mindezt méltósággal, nem megalázva önmagunkat vagy másokat. És pont azért, mert olyan rövid, mérlegelnünk kell. Ezen a ponton, magam sem tudom hogyan, Máté Péter slágerének sorai futottak végig az agyamon: "Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld! Mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát!"

... folyt. köv.

I want to be a...

SMOOTH OPERATOR

He's laughing with another girl
And playing with another heart.
Placing high stakes, making hearts ache.
He's loved in seven languages.
Diamond nights and ruby lights, high in the sky.
Heaven help him, when he falls.

Diamond life, lover boy.
He move in space with minimum waste and maximum joy.
City lights and business nights.
When you require streetcar desire for higher heights.
No place for beginners or sensitive hearts
When sentiment is left to chance.
No place to be ending but somewhere to start.

No need to ask. He's a smooth operator,
smooth operator, smooth operator, smooth operator.

Coast to coast, LA to Chicago, western male.
Across the north and south, to Key Largo, love for sale.
Face to face, each classic case.
We shadow box and double cross,
Yet need the chase.
A license to love, insurance to hold.
Melts all your memories and change into gold.
His eyes are like angels but his heart is cold.

No need to ask. He's a smooth operator,
smooth operator, smooth operator, smooth operator.

Coast to coast, LA to Chicago, western male.
Across the north and south, to Key Largo, love for sale.

Smooth operator, smooth operator, smooth operator,
smooth operator, smooth operator...

He's laughing with another girl
And playing with another heart.
Placing high stakes, making hearts ache.
He's loved in seven languages.
Diamond nights and ruby lights, high in the sky.
Heaven help him, when he falls.

http://www.youtube.com/watch?v=efdfGeUKXuU

Szingli-csapda

Sajnos újból és újból szembesülnöm kellett az utóbbi időben, azzal, hogy eltűntek a Föld színéről a normális lányok. Számos kérdést tettem fel magamnak ezzel kapcsolatban, amik egészen eddig megválaszolatlanul hevertek álmatlan éjszakáim oltárán. Most viszont úgy érzem, kezdek közel járni egy elfogadható és logikus magyarázathoz!

A női társadalom és maga a női öntudat markáns változásokon ment keresztül az utóbbi években. Egy kisebb forradalom zajlott le észrevétlenül, amely, mint általában egy forradalom szokta, két szélsőséges és egy köztes, bizonytalan részre osztotta a szebbik nemet.

Példának okáért vegyünk három 20-as évei elején járó, első vagy második komoly kapcsolatában élő hölgyet. Mindhárman ugyanazzal a dilemmával küzdenek: éljék fiatalos, divatos, hedonista életüket szingliként vagy mondjanak le a múló élvezetekről a hosszú távú cél érdekében. Választani nem könnyű, hiszen a sors útjai kifürkészhetetlenek. "Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudod mit veszel belőle!" - mondta Forrest Gump mamája nagyon helyesen. Dönteni viszont kell vagyis kellene!

Az első hölgy képtelen dűlőre jutni önmagával, évekig halogatja a dolgot, mígnem harminchoz közeledve végleg megromlik kapcsolata és munkás évei elején, élete egyik legnehezebb időszakában magára marad.

Ketteske úgy dönt, hogy alárendeli magát a hosszútávú céloknak és kitart amellett, akit szeret. Kiűzi magából a hedonizmus kísértését és többé-kevésbé boldogan éli majd le életét. Igaz néha, az ínségesebb időkben eszébe jut, hogy "mi lett volna, ha...", de utólag mindig többre értékeli aktuális boldogságát, látva hová jutottak a többiek.

A harmadik hölgy igazi forradalmár! Mer változtatni és a kalandos szingli élet útjára lép. Lubickol a bókokban, élvezi, hogy hétről-hétre más és más emberek rajongják körül! Nem törődik azzal, hogy kit vagy mit ad fel ezért a látszólag vonzó életért, inkább teljesen átszellemül saját kis világa leghíresebb celebjévé. Az idő vasfoga és az anyai ösztönök azonban Őt sem kímélik. A szépség elmúlik, a rajongók továbbállnak... Újra felsejlik a régi, nyugodt élet és a családalapítás igénye. Azonban a már 20-as évei végét taposó nő viselkedésével elüldözött minden megbízható férfit magakörül, csupán régi sleppje felszínes, ripacs tagjaihoz fordulhat!

Ezt a jelenséget SITC-effektusnak (Sex In The City) neveztem el. A népszerű filmsorozat és a hasonló analógiára készült könyvek hatása megrengette a hölgyvilágot. A 30-as nagyvárosi szinglik sanyarú sorsát és egy nyugodt élet utáni vágyódását irónikusan bemutató történetek fordított hatást váltottak ki hallgatóságukból. Ahelyett, hogy tanultak volna Sarah Jessica Parkerék botlásaiból, pont egy ilyen elkorcsosult, félresiklott élet után kezdtek vágyakozni!

A forradalom tehát zajlik még mindig, ezt saját bőrünkön is érezhetjük... A társkereső oldalak televannak huszas éveik végén, harmincas éveik elején járó csalódott nőkkel, akik már képtelenek megfelelő társat találni ebben a felgyorsult világban. Az értékes férfiak egy részét rég elvitték a teóriámat próbára tévő kivételek (remélem léteznek), a maradék pedig már végképp csalódott a női nemben.

És íme, az ördögi kör ezennel bezárult... A magamfajta férfiak igényei egyszerűen nem találkozhatnak egyik kategória igényeivel sem, hiszen két kategória foglalt, egy pedig éppen lázad! És persze vannak a kivételek, akik erősítik a szabályt...

Már csak az a kérdés, hogy hol?!

"Quod erat demonstrandum."- "Amit, bizonyítani kellett."

Dave Van Ronk - Az utolsó pia

A versek és a pózok után
Az éj már a végére jár,
És mindenki magára marad,
Ha a szent kocsma is bezár.

Ledöntjük hát az utolsó italt,
Ki búra, ki örömre iszik,
Reméljük, hogy eltompít a pia
Egészen másnap reggelig.

Aztán megint betántorgunk,
Béna táncosok hada,
Mindenki tudja a kérdést,
S a választ is mindenki tudja.

Szóval ledöntjük az utolsó piát,
Ami jól szétmarja az agyat,
Ahol már nem érdekes a kérdés
És egy válasz se marad.

Pár napja széttört a szívem,
De rendben lesz holnapra.
Most nem érezném a fájdalmat,
Ha részegen születtem volna.

Szóval koccintunk egy utolsót,
Köszöntő nincs, csak pohár,
Igyunk a szívre, amely elég bölcs,
Hogy tudja: meghasadva jobban jár.

Szeress!

Ritkán esik meg velem, hogy az utcán sétálva botlok valakibe vagy valamibe, ami elindít bennem valamit. A mi drága Utcazene Fesztiválunk záróestéjén ez mégis megesett. A Kossuth utcán lefelé sétálva megpillantottam egy lányt, kezében egy kissé gyűrött papírral, amire ákombákom betűkkel ennyi volt írva: "Szeress!"

Nem tudtam megállni, hogy ne lépjek oda hozzá, már csak azért sem, mert szegről-végről ismerjük is egymást. Furcsán éreztem magam, mert az ember nem igazán tud mit kezdeni az ehhez hasonló szituációkkal. Fogalmam sem volt, hogyan is szerethetném... Mert akár hiszitek, akár nem, abban a pár másodpercben ezt a lányt szerettem a világon a legjobban! Végül szeretetemet egy ölelés formájában mutattam ki.

Ennek az élménynek rengeteg tanulsága van. Ha ilyen meglepően egyszerű mosolyt csalni mások arcára, miért nem élünk ezzel gyakrabban?! Az élet túl rövid ahhoz, hogy leszegett fejjel sétáljunk az utcán és csak magunkkal törődjünk. Földi létünk spirituális célja az, hogy szeressünk és szeretve legyünk, hisz ez a boldogság fő forrása.

Bennem tegnap megmozdult valami, hogy mi, azt még nem tudom...

Köszönöm!

Lie, Lie, Lie

"Hazudok, tehát vagyok!" - forgathatjuk ki szellemesen Descartes híres mondását, de igazság tartalmán még így sem esik csorba, sőt! Egy átlagos ember napi 150-200 alkalommal hazudik, bár ezek nagyrésze a füllentés, azaz a valóságtól való kisebb eltávolodás kategóriájába sorolható. Aki nem hazudik, az tehát nem is él. A lényeg a morális határ megtartása. De hol is ez a morális határ?

Talán társadalmi jelenségként is definálhatom a mindennapos képmutatást, köpönyegforgatást... Ezek a hazugságok talán legaljasabb megnyilvánulásai. Lassan nyugodt szívvel kirakhatnánk a táblát az országhatárra: Köszöntjük Magyarországon, ahol senki sem az, akinek tűnik!

Egy olyan kisvárosban, mint ahol én élek, ezekre a visszásságokra előbb vagy utóbb fényderül... Számomra lassan a megvilágosodás ünnepévé lép elő a minden évben megrendezésre kerülő Utcazene Fesztivál, ahol a város színe-java képviselteti magát egy helyen, egy időben! Tehát, ha az embernek kellő "szerencséje" van, akkor akár az egyik árusnál elfogyasztott hotdog íze a másikhoz érve teljesen megváltozik. Könnyen kiderül, hogy amikor az ismerős hotdogos baráti mosollyal a kedves egészségének ajánlotta portékáját, magában azt kívánhatta, hogy akadna a torkán! Hát ezúton is üzenem, hogy nem akadt és nem is fog... Abba a kis hányingerbe, ami támadt, pedig még nem halt bele senki!

A magyar ember rosszindulata határtalan... Valótlant állítani valakiről csak azért, mert nem egyezik a karakterük, világnézetük, ne adj Isten a véleményük... nem probléma! Ismeretlenül véleményt formálni és mondani valakiről... nem gond! Visszaélni más személyes adataival, fényképével, hogy rossz színben tűntessük fel... nem probléma!

De azt mondani, hogy "gyere adok tíz percet, beszélgessünk, hátha nem igaz, amit Rólad mondanak!"... na ez már nem megy! Azt mondani, hogy "szép volt, elismerésem"... na ez se megy! Arról nem is beszélve, hogy ha már valamit gondolunk azt kimutassuk vagy szemtől szemben felvállaljuk!

Így élünk mi 2008. július 18-án Európa szemétdombján!

"Me too, I am an athlete!"

Aztán lehet, hogy csak egy kis Axe-hatás kellene! :)

http://www.youtube.com/watch?v=B6QWTMI32D4

Desperately seeking Susan...

Kétségbeesetten keresem Susant...

... vagyis valakit, aki betöltené a bennem tátongó űrt és ürességet! Valakit, aki enyhít magányomon és hagyja, hogy újra szerethessek, legalább egy kicsit!

A keresés azonban egyre reménytelenebbnek tűnik. Léteznek még egyáltalán normális lányok? Ha igen, akkor hová tűntek? Vagy csak a világ haladt el mellettünk túl gyorsan és többé már nem számítanak azok az értékek, amiket már csak oly kevesen képviselünk? (intelligencia, intellektualitás, családcentrikusság, romantika, odaadás, törődni és szeretni tudás) Ezeket a kérdéseket minden egyes nap végén felteszem magamnak, miután a párnámra hajtottam a fejem.

Mivel általában rengeteg megjegyzést szoktam kapni a bejegyzéseimhez, ezért most tényleg kíváncsi lenék, hogy mit gondoltok erről a dologról. Ha úgy tetszik, egy kis segítségre szorulok. Persze biztosan sokan gondolják ezeket a dolgokat másképp és fognak majd névtelenül írogatni, hogy én mekkora buzi, öntelt köcsög vagyok és stb., stb., stb. De ezúttal kérem őket, hogy kíméljenek meg ezektől...

Egyszóval írjon, akinek kedve tartja! Ki tudja, lehet, hogy pont ezeket a sorokat olvasva talál rám valaki!

Addig is: "Kétségbeesetten keresem Susant..."

Valami véget ért...

Forró betonon hasalok, vagyis hasalhatnék, ha jó idő lenne, mivel véget ért az utolsó évem a főiskolán. Ezzel együtt a reklám szakirányos óráknak és társaknak is búcsút inthetek lassan... Nagy várakozásokkal vágtam neki ennek a szakiránynak, ám felemás élményekkel kell visszagondolnom az elmúlt két félévre. Merész írásba fogok most, mert egy bizonyos blogbejegyzés már egyszer nagy port kavart a reklámos ifjoncok körében, de mint eddig mindig, én most is vállalom a véleményemet! Másrészt ez inkább egy kis tiszteletadás azoknak az embereknek, akik valamilyen pozitív élménnyel gazdagították az életemet! Bele is kezdek, a teljesség igénye nélkül természetesen! :)


Mint mondtam, jó és rossz élmények egyaránt kavarognak bennem. Mikor elkezdődött a szakirányos félév, úgy gondoltam, hogy végre egy olyan kis társaságba kerülök, ahol jobban megismerhetek új embereket, mert valljuk be őszintén, ez a mai felsőoktatási rendszer inkább a felületes emberi kapcsolatoknak kedvez, mintsem a barátságoknak. Ehhez képest még most sem tudok minden archoz keresztnevet kötni. Ez persze valahol az én hibám is, de valószínűleg ezzel a problémával nem vagyok egyedül. A kiscsoportos munka sem segítette elő a széleskörű ismerkedést, a sokszor hosszú és fáradságos munka többször is érthetetlen rivalizáláshoz, csapaton belüli feszültségekhez és végül a két félév végén kicsúcsosodó fölényeskedésekhez vezetett. Ez azonban még a legjobb helyeken is előfordul, hiszen emberek vagyunk.

A kisebb nehézségek, konfliktusok emlékei azonban eltörpülnek a pozitív élmények mellett. Rengeteg értékes embert ismerhettem meg. Remélem megengedik nekem, hogy megemlítsem azok neveit pár gondolat erejéig, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rám, még ha Ők erről nem is tudtak eddig!
Elsőként kis csapatom tagjaival kezdeném, hiszen velük töltöttem a legtöbb időt! Kritikus ember vagyok, keveseket ismerek el igazán, mivel magam is rengeteget küzdöttem azokért a dolgokért, amiket ezidáig elértem. Egyetlen emberrel találkoztam eddigi életem során, akire minden elfogultság és irigység nélkül azt tudtam mondani, hogy sokkal jobb ember nálam és Ő nem más, mint Bence. Rengeteget tanultam tőle arról, milyen is a világ más szemén keresztül. Kicsit mintha magamat találtam volna meg benne, csak mint mondtam 2.0-ás kiadásban. Talán tényleg rokonok vagyunk?! :)
És ha már ott tartunk, hogy ki mire tanított meg, érdemes megemlíteni Ferit, aki megmutatta nekem az élet kreatív oldalát. Egy kedves, csupaszív őrült, aki öregkorára valószínűleg a "Back to the Future" trilógia folytatásában fogja Dr. Emmett L. Brown-t alakítani... Szeretünk Feri! :)


És most képzeletben hátradőlök a székemmel az E.I.33-ban és hátrafordítom a fejemet Katához, Esztihez és Szonjához... Ők igazi jó pajtások voltak, amikor esetleg unalmasabbra fordult egy-egy előadás. Soha nem láttam például még valakit pár másodperc leforgása alatt annyira megváltozni, mint amikor Eszti Bencével kezd el viccelődni. A kis szerény, csöndes lányka egy csapásra cserfes kisasszonnyá változik. De a soha nem látott kategóriát erősíti Kata is a csodálatra méltó precízitásával, ami egy svájci órát is simán überel, főleg, hogy ebben az órában érző szív dobog! Azt hiszem mindannyian rengeteget köszönhetünk neki, mégha nem is mindenki gondolja így.
Szonja... és most legszívesebb itt hagynám magában ezt a nevet és mögötte a három pontot! Hogy miért? Egy férfi nem szívesen beszél a félelmeiről, de kamaszkorom óta Ő volt az első lány, akit nem mertem elhívni randizni! Sosem gondoltam, hogy ez megeshet egy magamfajta, "ki-ha-én-nem" típusú gyerekkel, úgy látszik tévedtem! ;)
Végül, de nem utolsó sorban egy olyan lányról írnék, aki megmutatta nekem, hogy milyen sokat is ér az értékes belső, a műveltség vagy a széles világlátás. Egy lányról, Vikiről, aki minden beszélgetésünk után újra és újra visszahozza bennem a reményt, hogy léteznek még értelmes nők, akik olyan dolgokat is tudnak értékelni, amik igazán fontosak nekem és amikért igazán sokat küzdöttem! Éljen a mekis jegeskávé! De szar volt! :P


Mint ahogy azt már az elején említettem, csak néhány embert és élményt emelek ki a sokszáz kedves közül. Rajtuk kívül persze rengetegen vannak még, akikkel élményteli perceket töltöttem el.



Köszönöm pajtik!

Különdíjas koncepció

Május 15-én csapatunk különdíjat nyert a L'Oréal Brandstorm nemzetközi marketing versenyen. Ezúton is szeretném megköszönni csapattársaimnak, Ferinek és Bencének, hogy részese lehettem ennek a sikeres projektnek!

Íme a versenyre készített board-ok:

"Ez vagyok én, a Féreg!"

A címben szereplő idézet Dennis Rodman, amerikai kosárlabdázótól származik! Egy embertől, akit mindenki gyűlölt, mert vállalta azt, amilyen igazán!

"Igazából csak akkor van rossz sajtód, mikor a nekrológodat közlik az újságok. Ez tetszik nekem. Engem nem zavar, ha mások rossz véleménnyel vannak rólam. Nem azzal töltöm az időmet, hogy a következő lépésemen spekulálok, vagy azon, hogyan lehetne megdöbbenteni a közvéleményt, vagy felkerülni a lapok címoldalára. De hát milyen unalmasnak is hangzik ez, nem? A helyzet az, hogy engem túlságosan is elfoglal az élet. Csak lehunyom a szememet, lassan hagyom, hogy a bensőmben lüktető zene megmondja, mit tegyek..."

Íme az ars poeticám, ajánlom ezt a néhány sort mindenkinek, aki gyűlölettel gondol rám...

Ezúton kérek elnézést minden kedves gépésztől, akit a "Padlás" című bejegyzésemmel megbántottam!

A Mester legnagyobb műve

http://mek.oszk.hu/00700/00706/


(...)


milyen szép erekcióm volt akkor, mikor a fiuknak mutattam

milyen nagy, milyen kemény, milyen erős

mikor elsült a konyhában, megvizsgáltam az ondót: ugy véltem, fölfedeztem benne a gyereket, az „embriót”

briós

Briand

a vicc szerint a francia nők köpködnek, ugy vetélnek el

mért nem költött föl a mama -- siránkoztam bizony

mért nem keltett föl a homoszexualitásból

amilyenből „lett a gyerek” olyan került az anyámba is, olyanból lettem nem szarból

de én ezzel is úgy bántam mint a szarral -- nem tudtam visszatartani magam az onániától borzasztó idegen, kenetteljes hangon irom mindezt

nagyon hazug ember vagyok

talán még jobban gyülölöm mint amennyire szeretem magamat

a nők szépek meztelenül -- ezzel azt akarta mondani a Jolán, hogy viszont a férfiak nem szépek

a Jolán nemi beteg lett a férjétöl -- Elemér bácsi -- ezt eltitkolták előttem

az Eszti nemi beteg lett -- bár inkább gyereke lett volna mondták előttem -- nem nekem --

a konyhában fölcsinálni

lecsinálni

becsinálni

Becsuána néger

a néger nők lueszesek

(...)

mért féltékeny az ember?

azért mert ugy érzi, a nő bármikor kaphat férfit, de a férfi nem kaphat bármikor nőt

a férfinak nő kell, teljes egészében, a nőnek pedig csak fasz kell

meg pénz és geci

az utóbbi nem illik ide

a koitusz homoszexuális aktus is
ha a nőt az ember fizikai erővel nem kényszeritheti megadásra, akkor -- kiterjesztve ezt az egész női nemre -- megadásra kényszerítheti azzal, hogy szarik rá, azaz homoszexuálizmussal

rém buta voltam, hogy adtam anyámra, hogy bedőltem egész perverz lelkiségének és nem követtem a fiukat

igaz viszont, hogy akkor kiközösitettek volna a fiuk, hiszen az a buta Jobbágy Gábor oly kárörvendő volt a Sztruhalával való viszonyom miatt hiszen ha mindezt odaadnám egy hozzám hasonló koru fiatalembernek, nemhogy barátra tennék szert, hanem inkább abban lelné az az örömét, hogy köznevetség tárgyává tenne

meg kell tanulni (tagadni: akartam írni) hazudni és titkolódzni, amikor alulkerülök és őszintének lenni, amikor én vagyok felül

fel-ül

fel-áll

fel-ál

felsál

fals, ál

fasz áll

fasz-ál

faszol

kifaszol

kifaszolsz

kifaszoltok

pina, picsa, fasz, segg, baszni, gecizni, kiverni -- mindezt -- nyalni -- a lehető legtermészetesebb képpel el lehet mondani olyanok társaságában, akik nem tehetnek ellene semmit érdekes, én a cselekvésbeli motorikus levezetést tudtam belé e szavakba s azért nem használtam őket, mert szavakkal nem elégülhet ki az ember s azért nem elégitettek ki a cselekvések, mert szavak nélkül sem eléglhet ki az ember

ennek csak az lehet az eredete, hogy e szavak miatt megvertek -- ez tehát a verő számára motorikus kielégülés volt

valaki egyszer csupa ilyen szavakat irt össze egy papirra és azt nagyon megverték

nem a Gyömrőinek gyógyulok meg, hanem magamnak

egyszer én magam is ráfirkáltam egy hirdető oszlopra, hogy pina fasz, együtt basz akkor nagyon féltem, a klozetokban dühös voltam, hogy ilyesmit firkálnak oda felnőttek is

most majd kipótolom a gyerekkort s igy elmondhatom: én ezt és ezt csináltam, senki sem kérdezheti, hogy mikor

én hülye állat, hogy akartam segiteni a Gyömrőinek meg a mamának

a mama a gyermek számára nem anya, hanem maga a nő

seggbe fogom baszni a Juditot itt fekszik az ágyon, a háta meztelen

(...)

a kulturában minden nő kurva, mennél öntudatosabb, annál inkább

Néhány gondolat az anonymitásról, Zoltán barátom tollából...

http://lazarus8.blogspot.com/2008/04/nhny-gondolat-az-anonymtsrl.html

Padlás

"A Varázskönyvben egy tiszta új lapon, a 703. színes oldalon, egy közönséges padlás látható, mely varázslatra jól használható." - szól a Padlás című musical fináléjának első sora...

A mi kis városunkban is található egy Padlás, egy szórakozó hely, melyet csütörtökönként egyetemista fiatalok szállnak meg. Nincs is jobb alkalom két jóképű, szingli pasinak az ismerkedésre, mint egy ilyen buli, gondoltuk Ádám barátommal... Hibásan!

Ugyanis hamar kiderült, hogy ennek a padlásnak nem mi vagyunk a Rádiósai, de mégcsak a Hercegei sem... Belecsöppentünk egy olyan világba, ahol nem voltunk többé helyesek, aranyosak, de még csak cukik sem! A csajok ránk sem hederintettek, egy pillantást sem vettetek ránk, amihez, őszintén szólva, nem igazán vagyunk hozzászokva. Azoknak a hölgy olvasóknak, akik ismernek minket, ezeket a sorokat olvasva valószínüleg lassan megérik egy bugyi csere, hiszen joggal ábrándoznak most arról a rengeteg adoniszról, akik mellett mi szégyenben maradtunk... Hát nem adoniszok voltak... Gépészek...

Kedves olvasók, kérlek benneteket, hogy most idézzetek fel egy átlagos gépész arcot! Ha megtörtént, akkor ennek szellemében olvassátok el újra az első bekezdésben szereplő idézetet!

Mese, mi!? ;)

Robinsonnak, sok szeretettel!

A lomok lovagjai

A lomizás nagy üzlet, főleg a fővárosban. Nincs ez másképp tehát az én kis vidékies XVI. kerületemben sem. A hétvégi lomtalanítás eredményei, méretes kacat-és szeméthegyek fogadtak hétfőn délelőtt, mikor a 45-ös busz bekanyarodott az én szeretett Újszász utcámba...
Órára rohantam, ezért nem is különösebben foglalkoztam a jelenséggel, illetve a vele járó "aktivitással". Meg persze egy busz ablakán keresztül mégiscsak kevesebb impulzus éri az embert, mint "á la nature".
Mivel a fősulira általában gyalogosan járok, ezért a hazafelé tartó úton volt alkalmam (szándékosan nem a szerencse szót használom) jobban szemügyre venni a jelenséget.
A szemét halmazok mellett random színű, Lada típusú autók várakoztak és a szóban forgó gépjármű által odaszállított 7-8 emberből álló generáció végezte éppen szakszerű ki-bepakolási műveletét. Amelyik kupacnál éppen nem a fent említett metódus zajlott, annak tetején kettő, nagyobb kupac esetén három fős őrző-védő egység ücsörgött, mély szakmai diszkurzust folytatva:

-Anyám má' a nyócadik gyerekit várgya! Tényle' Te hó' születté'?
-Há' kórházban, hó születtem vóna!
-Akkó beteg vótá vagy mi bajod vót?
-Mé?

vagy éppen egy régi vekkerrel játszadozva:

-Há csörög e!
-Jóvan!
-Hánykó csöröggyün?
-6-kor
-Az melyik is?

Így zajlik tehát egy szakszerű lomtalanítási művelet... Q.E.D.

A kedvenc hirdetésem

Hogy szabadon leírhasd, amit gondolsz...

Tuszkold mélyebbre!

Te is közéjük tartozol?

3 férfi, egy eset - vol.2

Kapcsolódva a "3 férfi, egy eset" című írásomhoz és szándékozván pontot tenni az ott említett dilemma végére, itt van egy dalszöveg, aminek az igazi értelmére ma bukkantam rá! Bizonyos sorai igencsak egybevágnak a fent említetett bejegyzéssel! Tényleg nagyon érdekes!

Az egyszerűség kedvéért kiemelem a fontos gondolatokat!

http://www.youtube.com/watch?v=wgTYMQyhZIU&feature=related

Hey girl, is he everything you wanted in a man?
You know I gave you the world
You had me in the palm of your hand
So why your love went away
I just can't seem to understand
Thought it was me and you babe
Me and you until the end
But I guess I was wrong

Don't want to think about it
Don't want to talk about it
I'm just so sick about it
Can't believe it's ending this way
Just so confused about it
Feeling the blues about it
I just can't do without ya
Tell me is this fair?

Is this the way it's really going down?
Is this how we say goodbye?
Should've known better when you came around
That you were gonna make me cry
It's breaking my heart to watch you run around
'Cause I know that you're living a lie
That's okay baby 'cause in time you will find...

What goes around, goes around, goes around
Comes all the way back around
What goes around, goes around, goes around
Comes all the way back around
What goes around, goes around, goes around
Comes all the way back around
What goes around, goes around, goes around
Comes all the way back around

Now girl, I remember everything that you claimed
You said that you were moving on now
And maybe I should do the same
Funny thing about that is
I was ready to give you my name
Thought it was me and you, babe
And now, it's all just a shame
And I guess I was wrong

(Refrain)

You spend your nights alone
And he never comes home
And every time you call him
All you get's a busy tone
I heard you found out
That he's doing to you
What you did to me
Ain't that the way it goes

When you cheated girl
My heart bleeded girl
So it goes without saying that you left me feeling hurt
Just a classic case
A scenario
Tale as old as time
Girl you got what you deserved

And now you want somebody
To cure the lonely nights
You wish you had somebody
That could come and make it right

But girl I ain't somebody with a lot of sympathy
You'll see(What goes around comes back around)

I thought I told ya, hey(What goes around comes back around)
I thought I told ya, hey(What goes around comes back around)
I thought I told ya, hey(What goes around comes back around)
I thought I told ya, hey[laughs]

See?
You should've listened to me, baby
Yeah, yeah, yeah, yeah
Because(What goes around comes back around)

Tavaszi szél...

"Tavaszi szél vizet árszt virágom, virágom..." - szól a közismert népdal, ha jól emlékszem. De milyen tavasz, meg milyen vizet? A következő néhány sorban ezekre a kérdésekre keresem a választ.
Tavasz: "A tavasz a mérsékelt éghajlat egyik évszaka. Trópusi, illetve száraz égövi tájakon nem létezik. Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők.
A Föld északi féltekéjén március, április és május, míg a Föld déli féltekéjén szeptember, október és november a tavasz hónapjai. A csillagászati tavasz a tavaszi napéjegyenlőségtől a nyári napfordulóig tart, tehát az északi féltekén március 21. – június 21., a déli féltekén pedig szeptember 23. – december 21. közé esik.
Ez az az időszak, mikor emelkedik az átlaghőmérséklet, hosszabbodni kezdenek a nappalok, és szeszélyessé válik az időjárás. Ebben az évszakban esik a legtöbb eső, ennélfogva a nagy áradások is erre az időszakra esnek." - írja a wikipédia internetes lexikon.
De tényleg erre a tavaszi szélre gondol a népdal szerzője? Hát nem! Hanem arra a megmagyarázhatatlan őrületre, ami ebben az időszakban úrrá lesz az embereken. Mindenki társat keres, mintha muszáj lenne. És úgy látszik muszáj is, mert bennem is egyre inkább munkálkodik az a szelecske, ami meghozza a biológiai tavaszt. És hogy ez milyen vizet áraszt? Szerintem mindenki járt biosz órára...

3 férfi, egy eset - avagy a meg nem értett hímek klubja

Ahányan vagyunk, annyi félék is vagyunk. Szokták volt mondani a bölcsek vagy akik annak akarnak látszani... De mi az, ami mégis összeköt minket?

Az ember általában olyanokat gyűjt maga köré és hívja őket barátainak, akikkel bizonyos értékek tekintetében hasonlóan gondolkodik. Nekem is vannak barátaim, legalábbis én úgy tekintek rájuk. Volt szerencsém az elmúlt hétvégén két, ritkábban látott komámmal eltölteni egy-egy rendkívül tartalmas estét. Mi hárman egy kívülálló számára annyira különbözőek vagyunk, hogy néha magam sem értem, mit is keresünk együtt! Ezt viszont nem érteni kell, hanem érezni! És ennek jeles bizonyítéka volt ez a két este! Mert kérdem én:

Mennyi az esélye annak, hogy 3 ennyire különböző életet élő ember csalódik ugyanúgy a nőkben?

Mennyi az esélye annak, hogy 3 ennyire különböző ember teszi fel egyszerre a kérdést, hogy miért?!

És mennyi annak az esélye, hogy a végsőkig remélünk mindhárman, lehet hogy hibásan?

Eddig úgy tűnt, hogy semmi és hogy egyedül vagyok azokkal az elvekkel és elvárásokkal, amiket egy nővel szemben támasztok egy kapcsolatban, illetve azokkal az érthetetlen kritikákkal, amiket a fejemhez vágnak. Hát jelzem a világnak, nem vagyok egyedül!

Három férfi, egy eset. Mindhárman szerettünk/szeretünk nagyon, mindhárman megkaptuk/megkapjuk a magunk túlzó kritikáját és mindhárman túl sokáig reménykedtünk/reménykedünk, hogy majd lesz máshogy! Az egyikünk káromkodott és kegyetlenül kritikus volt, a másikunk állandóan félrelép, én pedig alkoholista vagyok - kaptuk/kapjuk meg számtalanszor attól, akit a legjobban szeretünk!

De miért is? Hiszen mi nem is vagyunk ilyenek, vagy mégis? - tettük már fel egyenként legalább egy milliószor a kérdést magunknak. És nem! Valóban nem vagyunk ilyenek! Sosem mondtuk, hogy tökéletesek vagyunk, de talán kevésbé voltunk defektesek, mint azok akikért úgy odavoltunk. És ez fájt nekik, fájt, hogy próbálnánk segíteni, hogy jobb legyen. Mert mindenkinek meg van a maga keresztje, defektje, vagy nevezzük akárhogy. Csak vannak, akik jobban együtt tudnak vele élni, mint mások. És ideális esetben, ezek az egyesek próbálnának segíteni azokon másokon.

De ahelyett, hogy elfogadnák ezt a segítséget, a saját félelmeiket vetítik ki ránk. Így lett belőlem alkoholista, a fiatal színészből megrögzött megcsaló, a görög félistenből pedig egy elviselhetetlen káromkodógép...

Dedicated to my friends: Big Z and Ádám

Maxima photo shooting

For ultimate Britney fans!

LEAVE BRITNEY ALONE!!!!!!!!!!!! LEAVE HER ALONE!!!!!!!!!!!!!!!
http://www.youtube.com/watch?v=6FAuJod1XmY&feature=related

Visszatértem!

Sokan kérdezték az utóbbi időben, hogy miért nem írok újabban... A válasz egyszerű: kiégtem egy időre. Tanulmányaim megkövetelik, hogy ügynökségi briefek, marketing és kreatív stratégiák tömkelegét találjam ki és fogalmazzam is meg! Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy ez mit jelent.
Kinek lenne ezek után kedve még blogot írni? - kérdeztem Zoltán barátomat egy szombat estén.
Hát Neked - válaszolta.
És mennyire igaza volt, amikor azt mondta, hogy csak egy kis muzsika kell és jön is az ihlet...
http://www.youtube.com/watch?v=YKadLUXcLJc&feature=related

Mama told me when

I was young

Come sit beside me, my only son

And listen closely to what I say.

And if you do this

It'll help you some sunny day.

Oh, take your time...

Don't live too fast,

Troubles will come and they will pass.

Go find a woman, oh baby, you'll find love,

And don't forget son,

There is someone up above.

(Chorus)

And be a simple kind of man.

Be something you love and understand.

Baby be a simple, kind of man.

Oh, won't you do this for me son,

If you can?

Forget your lust for the rich man's gold

All that you need, is in your soul,

And you can do this, oh baby, if you try.

All that I want for you my son,

Is to be satisfied.

(Chorus)

Boy, don't you worry... you'll find yourself.

Follow your heart, lord, and nothing else.

And you can do this, oh baby, if you try.

All that I want for you my son, Is to be satisfied.

És anyukám tényleg mindig ezt mondja... :)

NBA All Star Event 2008

Western Conference All Star:

* Kobe Bryant (L.A. Lakers)
* Allen Iverson (Denver)
* Carmelo Anthony (Denver)
* Tim Duncan (San Antonio)
* Yao Ming (Houston)
Carlos Boozer (Utah)
Steve Nash (Phoenix)
Dirk Nowitzki (Dallas)
Chris Paul (New Orleans)
Brandon Roy (Portland)
Amare Stoudemire (Phoenix)
David West (New Orleans)

Head Coach: Byron Scott (New Orleans)

A legnagyobb hiányzók: Al Jefferson, Chris Kaman, Baron Davis, Marcus Camby

Eastern Conference All Stars:

* Jason Kidd (New Jersey)
* Dwyane Wade (Miami)
* Kevin Garnett (Boston)
* LeBron James (Cleveland)
* Dwight Howard (Orlando)
Chauncey Billups (Detroit)
Chris Bosh (Toronto)
Caron Butler (Washington)
Richard Hamilton (Detroit)
Antawn Jamison (Washington)
Joe Johnson (Atlanta)
Paul Pierce (Boston)

Head Coach: Doc Rivers (Boston)

A legnagyobb hiányzók: Hedo Turkuglu, Zydrunas Ilgauskas, Ray Allen, Richard Jefferson

A legnagyobb üzlet, avagy már meghalni sem lehet ingyen

A mai világban bizony mindenért fizetni kell. Az ételért, az italért, a születésért, a halálért!


Egy sajnálatos esemény folytán, elvesztettem a nagypapámat, betekintést nyerhettem abba, hogy mivel is jár meghalni és hogy mekkora üzlet is ez valójában. A különböző papírok, bizonyítványok, a proszektúra, na meg a temetés... Vegyük tehát őket sorba kicsit részletesebben!


A szomorú hír tudomásul vétele után a családnak el kell döntenie, hogy milyen formában kívánnak búcsúzni a halottól. Ez esetben a hamvasztásos módszert választottuk, melynek nagy vonalakban a következők a költségei: égetés, szállítás és öltöztetés. Bizony öltöztetés. Megdöbbentő, de igaz. A halottat a krematóriumban nem meztelenül égetik, hanem ruhástól. Hogy ennek mi értelme van? Csupán annyi, hogy ezt plusz költségként tudják felszámolni. Ezután következhet a temetés szervezésének hosszú és költséges tortúrája, mely a végletekig kihasználja a gyászoló elkeseredettségét és jóakaratát. A sírhely lefoglalása, megvásárlása, a szervezés költségei, az urna, a beszéd stb. És egy átlagos polgári temetés költsége máris a 300 ezer forintot is túllépte.


Sok hűhó semmiért! Ez az igazság. Mennyivel egyszerűbb lenne vásárolni egy antik üveges szekrényt, meg bele egy formás urnát és lerakni szépen a pincébe! Folyamatosan lenne rajta virág, nem kéne kirumlizni a temetőbe, akkor nézhetné meg az ember amikor csak akarja!

Ja, és negyed annyiba kerül, mint a hagyományos tortúra!

Érdemes megfontolni!

BGF Külker SPA Resort - avagy szolárium a főiskolán

Hihetetlen, de igaz! Wellness karrá lépett elő kicsiny külkereskedelmi főiskolai karom a BGF-en belül. Hogy miért?
Szolárium került elhelyezésre az iskola épületében, melyet a diákok, ha jól emlékszem, 300 HUF/6 perces tarifával használhatnak. És ez még nem minden. Ha igénybe veszi valaki a szolgáltatást, akkor az iskola vendége egy pohár palackos vízre! :)
Na ki akar külkeres lenni????

Boldog Újévet Mindenkinek!

http://www.youtube.com/watch?v=zHzLWLFTPPI