Sajnos újból és újból szembesülnöm kellett az utóbbi időben, azzal, hogy eltűntek a Föld színéről a normális lányok. Számos kérdést tettem fel magamnak ezzel kapcsolatban, amik egészen eddig megválaszolatlanul hevertek álmatlan éjszakáim oltárán. Most viszont úgy érzem, kezdek közel járni egy elfogadható és logikus magyarázathoz!
A női társadalom és maga a női öntudat markáns változásokon ment keresztül az utóbbi években. Egy kisebb forradalom zajlott le észrevétlenül, amely, mint általában egy forradalom szokta, két szélsőséges és egy köztes, bizonytalan részre osztotta a szebbik nemet.
Példának okáért vegyünk három 20-as évei elején járó, első vagy második komoly kapcsolatában élő hölgyet. Mindhárman ugyanazzal a dilemmával küzdenek: éljék fiatalos, divatos, hedonista életüket szingliként vagy mondjanak le a múló élvezetekről a hosszú távú cél érdekében. Választani nem könnyű, hiszen a sors útjai kifürkészhetetlenek. "Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudod mit veszel belőle!" - mondta Forrest Gump mamája nagyon helyesen. Dönteni viszont kell vagyis kellene!
Az első hölgy képtelen dűlőre jutni önmagával, évekig halogatja a dolgot, mígnem harminchoz közeledve végleg megromlik kapcsolata és munkás évei elején, élete egyik legnehezebb időszakában magára marad.
Ketteske úgy dönt, hogy alárendeli magát a hosszútávú céloknak és kitart amellett, akit szeret. Kiűzi magából a hedonizmus kísértését és többé-kevésbé boldogan éli majd le életét. Igaz néha, az ínségesebb időkben eszébe jut, hogy "mi lett volna, ha...", de utólag mindig többre értékeli aktuális boldogságát, látva hová jutottak a többiek.
A harmadik hölgy igazi forradalmár! Mer változtatni és a kalandos szingli élet útjára lép. Lubickol a bókokban, élvezi, hogy hétről-hétre más és más emberek rajongják körül! Nem törődik azzal, hogy kit vagy mit ad fel ezért a látszólag vonzó életért, inkább teljesen átszellemül saját kis világa leghíresebb celebjévé. Az idő vasfoga és az anyai ösztönök azonban Őt sem kímélik. A szépség elmúlik, a rajongók továbbállnak... Újra felsejlik a régi, nyugodt élet és a családalapítás igénye. Azonban a már 20-as évei végét taposó nő viselkedésével elüldözött minden megbízható férfit magakörül, csupán régi sleppje felszínes, ripacs tagjaihoz fordulhat!
Ezt a jelenséget SITC-effektusnak (Sex In The City) neveztem el. A népszerű filmsorozat és a hasonló analógiára készült könyvek hatása megrengette a hölgyvilágot. A 30-as nagyvárosi szinglik sanyarú sorsát és egy nyugodt élet utáni vágyódását irónikusan bemutató történetek fordított hatást váltottak ki hallgatóságukból. Ahelyett, hogy tanultak volna Sarah Jessica Parkerék botlásaiból, pont egy ilyen elkorcsosult, félresiklott élet után kezdtek vágyakozni!
A forradalom tehát zajlik még mindig, ezt saját bőrünkön is érezhetjük... A társkereső oldalak televannak huszas éveik végén, harmincas éveik elején járó csalódott nőkkel, akik már képtelenek megfelelő társat találni ebben a felgyorsult világban. Az értékes férfiak egy részét rég elvitték a teóriámat próbára tévő kivételek (remélem léteznek), a maradék pedig már végképp csalódott a női nemben.
És íme, az ördögi kör ezennel bezárult... A magamfajta férfiak igényei egyszerűen nem találkozhatnak egyik kategória igényeivel sem, hiszen két kategória foglalt, egy pedig éppen lázad! És persze vannak a kivételek, akik erősítik a szabályt...
Már csak az a kérdés, hogy hol?!
"Quod erat demonstrandum."- "Amit, bizonyítani kellett."
2 megjegyzés:
Hát, szerintem az a legnagyobb baj, hogy általánosítasz, én egyik "csoportba" sem érzem besorolhatónak magamat...szerintem mindenki más és más és nem lehet az embereket így besorolgatni valahova, amugy meg, ha ez a lányokra szerinted fennáll, akkor mi van a szingli pasikkal? Vagy a férfiakat is ilyen kategóriákba sorolod?
Igazad van, hogy a kategorizálás nagy buktató lehet, de a legtöbbekre sajnos ez az igaz. Azt pedig nem tagadom, hogy léteznek kivételek, remélem minél többen!!!
Gondoltam, hogy levetítem ezt a férfiakra is, de idáig még nem jutottam.
Megjegyzés küldése