Ahányan vagyunk, annyi félék is vagyunk. Szokták volt mondani a bölcsek vagy akik annak akarnak látszani... De mi az, ami mégis összeköt minket?
Az ember általában olyanokat gyűjt maga köré és hívja őket barátainak, akikkel bizonyos értékek tekintetében hasonlóan gondolkodik. Nekem is vannak barátaim, legalábbis én úgy tekintek rájuk. Volt szerencsém az elmúlt hétvégén két, ritkábban látott komámmal eltölteni egy-egy rendkívül tartalmas estét. Mi hárman egy kívülálló számára annyira különbözőek vagyunk, hogy néha magam sem értem, mit is keresünk együtt! Ezt viszont nem érteni kell, hanem érezni! És ennek jeles bizonyítéka volt ez a két este! Mert kérdem én:
Mennyi az esélye annak, hogy 3 ennyire különböző életet élő ember csalódik ugyanúgy a nőkben?
Mennyi az esélye annak, hogy 3 ennyire különböző ember teszi fel egyszerre a kérdést, hogy miért?!
És mennyi annak az esélye, hogy a végsőkig remélünk mindhárman, lehet hogy hibásan?
Eddig úgy tűnt, hogy semmi és hogy egyedül vagyok azokkal az elvekkel és elvárásokkal, amiket egy nővel szemben támasztok egy kapcsolatban, illetve azokkal az érthetetlen kritikákkal, amiket a fejemhez vágnak. Hát jelzem a világnak, nem vagyok egyedül!
Három férfi, egy eset. Mindhárman szerettünk/szeretünk nagyon, mindhárman megkaptuk/megkapjuk a magunk túlzó kritikáját és mindhárman túl sokáig reménykedtünk/reménykedünk, hogy majd lesz máshogy! Az egyikünk káromkodott és kegyetlenül kritikus volt, a másikunk állandóan félrelép, én pedig alkoholista vagyok - kaptuk/kapjuk meg számtalanszor attól, akit a legjobban szeretünk!
De miért is? Hiszen mi nem is vagyunk ilyenek, vagy mégis? - tettük már fel egyenként legalább egy milliószor a kérdést magunknak. És nem! Valóban nem vagyunk ilyenek! Sosem mondtuk, hogy tökéletesek vagyunk, de talán kevésbé voltunk defektesek, mint azok akikért úgy odavoltunk. És ez fájt nekik, fájt, hogy próbálnánk segíteni, hogy jobb legyen. Mert mindenkinek meg van a maga keresztje, defektje, vagy nevezzük akárhogy. Csak vannak, akik jobban együtt tudnak vele élni, mint mások. És ideális esetben, ezek az egyesek próbálnának segíteni azokon másokon.
De ahelyett, hogy elfogadnák ezt a segítséget, a saját félelmeiket vetítik ki ránk. Így lett belőlem alkoholista, a fiatal színészből megrögzött megcsaló, a görög félistenből pedig egy elviselhetetlen káromkodógép...
Dedicated to my friends: Big Z and Ádám
3 megjegyzés:
én is a te utadat válaszottam, az a legbecsületesebb:)
Jó a szó tesó! :)
Az érzelem számít, nem az értelem, mert szerintem is ez a "true friendship" egyik alappillére!
Az élet kemény, de mi pont beleszarunk és ettől vagyunk mi különbek és különbözőek, mert nem állunk be a rinyagépek sorába, sajnáltatva magunkat, hanem emelt fővel és büszkén viseljük a "megaláztatásokat", bár tény és való, h belül azért megtörünk, de NEM MUTATJUK KI, HANEM PONT AZ ELLENKEZŐJÉT PRÓBÁLJUK KIVETÍTENI!
Respect 2 my Man!
Big Z :)
eeeeeeeee e eeee eeeeeeeeeee :D
Megjegyzés küldése