Valami véget ért...

Forró betonon hasalok, vagyis hasalhatnék, ha jó idő lenne, mivel véget ért az utolsó évem a főiskolán. Ezzel együtt a reklám szakirányos óráknak és társaknak is búcsút inthetek lassan... Nagy várakozásokkal vágtam neki ennek a szakiránynak, ám felemás élményekkel kell visszagondolnom az elmúlt két félévre. Merész írásba fogok most, mert egy bizonyos blogbejegyzés már egyszer nagy port kavart a reklámos ifjoncok körében, de mint eddig mindig, én most is vállalom a véleményemet! Másrészt ez inkább egy kis tiszteletadás azoknak az embereknek, akik valamilyen pozitív élménnyel gazdagították az életemet! Bele is kezdek, a teljesség igénye nélkül természetesen! :)


Mint mondtam, jó és rossz élmények egyaránt kavarognak bennem. Mikor elkezdődött a szakirányos félév, úgy gondoltam, hogy végre egy olyan kis társaságba kerülök, ahol jobban megismerhetek új embereket, mert valljuk be őszintén, ez a mai felsőoktatási rendszer inkább a felületes emberi kapcsolatoknak kedvez, mintsem a barátságoknak. Ehhez képest még most sem tudok minden archoz keresztnevet kötni. Ez persze valahol az én hibám is, de valószínűleg ezzel a problémával nem vagyok egyedül. A kiscsoportos munka sem segítette elő a széleskörű ismerkedést, a sokszor hosszú és fáradságos munka többször is érthetetlen rivalizáláshoz, csapaton belüli feszültségekhez és végül a két félév végén kicsúcsosodó fölényeskedésekhez vezetett. Ez azonban még a legjobb helyeken is előfordul, hiszen emberek vagyunk.

A kisebb nehézségek, konfliktusok emlékei azonban eltörpülnek a pozitív élmények mellett. Rengeteg értékes embert ismerhettem meg. Remélem megengedik nekem, hogy megemlítsem azok neveit pár gondolat erejéig, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rám, még ha Ők erről nem is tudtak eddig!
Elsőként kis csapatom tagjaival kezdeném, hiszen velük töltöttem a legtöbb időt! Kritikus ember vagyok, keveseket ismerek el igazán, mivel magam is rengeteget küzdöttem azokért a dolgokért, amiket ezidáig elértem. Egyetlen emberrel találkoztam eddigi életem során, akire minden elfogultság és irigység nélkül azt tudtam mondani, hogy sokkal jobb ember nálam és Ő nem más, mint Bence. Rengeteget tanultam tőle arról, milyen is a világ más szemén keresztül. Kicsit mintha magamat találtam volna meg benne, csak mint mondtam 2.0-ás kiadásban. Talán tényleg rokonok vagyunk?! :)
És ha már ott tartunk, hogy ki mire tanított meg, érdemes megemlíteni Ferit, aki megmutatta nekem az élet kreatív oldalát. Egy kedves, csupaszív őrült, aki öregkorára valószínűleg a "Back to the Future" trilógia folytatásában fogja Dr. Emmett L. Brown-t alakítani... Szeretünk Feri! :)


És most képzeletben hátradőlök a székemmel az E.I.33-ban és hátrafordítom a fejemet Katához, Esztihez és Szonjához... Ők igazi jó pajtások voltak, amikor esetleg unalmasabbra fordult egy-egy előadás. Soha nem láttam például még valakit pár másodperc leforgása alatt annyira megváltozni, mint amikor Eszti Bencével kezd el viccelődni. A kis szerény, csöndes lányka egy csapásra cserfes kisasszonnyá változik. De a soha nem látott kategóriát erősíti Kata is a csodálatra méltó precízitásával, ami egy svájci órát is simán überel, főleg, hogy ebben az órában érző szív dobog! Azt hiszem mindannyian rengeteget köszönhetünk neki, mégha nem is mindenki gondolja így.
Szonja... és most legszívesebb itt hagynám magában ezt a nevet és mögötte a három pontot! Hogy miért? Egy férfi nem szívesen beszél a félelmeiről, de kamaszkorom óta Ő volt az első lány, akit nem mertem elhívni randizni! Sosem gondoltam, hogy ez megeshet egy magamfajta, "ki-ha-én-nem" típusú gyerekkel, úgy látszik tévedtem! ;)
Végül, de nem utolsó sorban egy olyan lányról írnék, aki megmutatta nekem, hogy milyen sokat is ér az értékes belső, a műveltség vagy a széles világlátás. Egy lányról, Vikiről, aki minden beszélgetésünk után újra és újra visszahozza bennem a reményt, hogy léteznek még értelmes nők, akik olyan dolgokat is tudnak értékelni, amik igazán fontosak nekem és amikért igazán sokat küzdöttem! Éljen a mekis jegeskávé! De szar volt! :P


Mint ahogy azt már az elején említettem, csak néhány embert és élményt emelek ki a sokszáz kedves közül. Rajtuk kívül persze rengetegen vannak még, akikkel élményteli perceket töltöttem el.



Köszönöm pajtik!