Néhány kép...

Középkori vásár Zsófival, Sasival és a mexikói csajokkal

Sasival és Sebastiannal...

Buli előtt...

Buli közben...

Hmm... de finom volt! :P

Árfolyamok fogságában

Valószínűleg senkinek sem új keletű hír a gazdasági válság ténye és a különböző valuták árfolyamának hullámvasútszerű ingadozása. Életem során többször is végignéztem már, hogy szívűnkhöz oly kedves, ám annál értéktelenebb forintunk vidámparkosdit játszik napokon, heteken keresztül. Ám ennek közvetlen hatását sosem éreztem még ennyire a bőrömön, mint itt Spanyolországban. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy korsó sör 750 vagy 840 forintba kerül. Mindegy vagy nem mindegy, a mindennapi élethez szorosan kötődő fogyasztási cikkek esetében nehéz odafigyelni az árfolyamok változására. Akár percek alatt is változhat a megvásárolt jószágok forintbeli értéke. Előfordulhat, hogy ugyanazt a kenyeret reggel 30 forinttal olcsóbban tudom megvenni, mint este...

Az egyszeri, nagyobb értékű költések esetében azonban érdemes odafigyelni arra, hogy mennyi is az annyi! Murphy alább említett törvényeinek köszönhetően kénytelen voltam én is nagyobb költekezésbe kezdeni. Ekkor annyira dühös voltam, hogy végig sem gondoltam, mennyit is veszíthetek, ha nem a megfelelő pillanatban fizetek ezzekel a kedves euro bankjegyekkel. Pórul is járhattam volna, hiszen egy ehhez hasonló értékű vásárlás esetében akár 15-20 ezer forint is lehet a differencia árfolyamállástól függően. Amit a sors elvett, azt most egy kicsit visszaadta, hiszen 252 ft-os euro-árfolyam mellett sikerült vásárlásomat lebonyolítani!

Mostanra azonban még ínségesebb idők járnak... Ki is raktam az asztalra a Vista árfolyamkövető alkalmazását, amely másodpercre pontosan értesít az árfolyam változásáról. Sosem gondoltam volna magamról, hogy hanyatt-homlok rohanok majd a bankba pénzt felvenni a salamancai kirándulásra, amikor délelőtt megláttam, hogy az euro hatalmas zuhanásba kezdett. Már-már kezdem magam tőzsdecápának érezni a spanyol tengerben! :)

Ez van. A válság bizony komoly dolog, mégha ezt otthon talán nem is lehet közvetlenül annyira érezni.

Murphy

Ami elromolhat, az el is romlik. Ez törtent ma reggel a laptopommal is. Most lakotärsam Kerstin laptopjät kertem kölcsön, ezzel a nagyon nemet billentyuzettel... Holnap megprobälom megcsinältatni a sajätomat, nem lesz egyszerü itt Alcalaban, räadäsul a szerviz Spanyolorszägban ältaläban nagyon dräga, mint minden egyeb szolgältatäs. Szerencsere lesz azert egy kis segitsegem Raul szemelyeben, akit ittletem sorän ismertem meg...

Ilyen az elet! Na meg az a köcsög Murphy...

Renaissance

Amint láthatjátok megújult a blog külseje. Azt hiszem már ráfért...

Kicsit komornak találtam, hogy minden fekete volt, bár amikor elkezdtem írni, ez a szín hűen tükrözte a lelkivilágomat. Most azonban már más szelek fújnak itt a messzi Spanyolországban és ennek megfelelően a blog is a változás sorsára jutott!

A hard day's night

Egy nehéz nap éjszakája... énekelte a Beatles ezerkilencszáz nagyonrégen, ahogy Zoltán barátom mondaná! Nagy sláger ez a Gabanna bárban, az erasmus diákok egyik törzshelyén. Éppen onnan értem most haza. Nehéz szavakba önteni, amit egy ilyen este után érez az ember. A hét legfárasztóbb napján vagyok túl, de a buli kötelező!

Hazaesünk, eszünk, felöltözünk és innentől kezdve nincs megállás! Induljon a banzáj! Alig lépünk ki a ház kapuján és máris döntésképtelenek vagyunk, hol is kezdjük az estét! Millió meghívás, házibuli stb. Azt hiszem szeretnek minket! Végül Sebastian haverom házavató buliján kötünk ki. Alig férünk el a kéróban, pedig nem kicsi, szokás szerint mindenki zenét akar csinálni, ez valószínűleg globális jelenség! :) Mindenkinek van egy-két jó szava a másikhoz, nekem általában lendületből legalább négy, mert szokás szerint senki sem tudja kimondani a nevemet! De ezt már megszoktam... Aztán irány a Gabanna! 11-től éjfélig ingyen sör, sangría és tequila... "Hungarians can drink", "Que te pasa tío?! -mondják a többiek, amikor látják az élelmes magyarokat minél hamarabb, minél több piát begyűjteni! De vakok között a félszemű a király, nem olyan nagy mutatvány 7-8 pohár két decis sört meginni egy óra alatt... (Mert ugye a spanyolok nem igazán ismerik a 0,5-ös kiszerelést)

Rengeteg ember, az ámulattól csak annyit tudok ilyenkor kinyögni, hogy "Mucha gente, no?! Aztán amikor már összeszedtem az állam a földről, megpróbálok minden havernak eleget tenni, beszélgetni néhány szót a bömbölő zenében. Ha ezerszer nem kérdezzük meg egymástól egy ilyen este, hogy "Que tal?", akkor egyszer se! Hamar elrepül az idő és eljön a pillanat, amikor Zsófi haza akar menni! :)))) Nem is baj, másnap 10.30-tól óránk van... Legalább egy fél óra mire elköszönünk mindenkitól, végighallgatjuk, hogy ne menjünk még és végül átverekedjük magunkat a tömegen.

Átnevetjük hazautat és beesünk az ágyba. Persze nem vagyok álmos, mert sikerült hozzászoknom a spanyol életvitelhez, azért csak elalszom egyszer...