Ajánló - avagy kedvenc gondolataim "Az alkimista" című könyvből

"Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk"

"A tevehajcsár azonban láthatólag nem zavartatta magát a háború rémétől.
- Élek - mondta a fiúnak az egyik holdfény és tűz nélküli éjszakán, miközben datolyát majszolt. - Most csak eszem, és az evésen kívül semmi mást nem csinálok. Ha aztán nekiindulok, csak a menésre fogok gondolni. Ha majd harcolnom kell, lehet, hogy meghalok egy napon, amelyik ugyanolyan jó lesz a halálra, mint bármelyik másik. Mert én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel."

"Amikor megpillantotta a leány fekete szemét meg ajkát, amely félúton volt a mosoly és hallgatás közt, megértette a legfontosabb és legbölcsebb részét annak a nyelvnek, amelyet a világ beszél és a föld minden embere szívével megért. Ez a Szerelem..."

"Meséltél a jelekről. Ezért nem félek semmitől, mert éppen a jelek vezettek el hozzád. És része vagyok az álmodnak, Személyes Történetednek, ahogyan hívod. Ezért azt akarom, hogy menj tovább, keresd, amiért jöttél. Ha ki kell várnod a háború végét, rendben van. De ha előbb kell elindulnod, menj el a Történeted szerint. A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz."

"Fátima a sivatag asszonya - válaszolta az alkimista. - Tudja, hogy a férfiaknak el kell menniük, hogy visszajöhessenek. Ő már megtalálta a kincsét: téged. Most azt várja, hogy te is megtaláld, amit keresel."

"Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok."

"- Ez rendben van. - válaszolta az alkimista. - Azt mutatja, hogy él a szíved. Félni attól, hogy mindent amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.
- Akkor miért kell hallgatnom a szívemre?
- Mert sosem fog sikerülni elhallgattatnod. És ha úgy tennél is, mintha nem figyelnél rá, a mellkasod alatt akkor is minduntalan ismételgetni fogja, amit az életről és a világról gondol.
- És ha megcsalna?
- Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebet."

"Hogy mi éltetjük a Világlelket, s a Föld, amin élünk, aszerint lesz jobb vagy rosszabb, hogy mi milyenek leszünk. És ez a Szerelem erejétől függ, mert amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk."