Szeress!

Ritkán esik meg velem, hogy az utcán sétálva botlok valakibe vagy valamibe, ami elindít bennem valamit. A mi drága Utcazene Fesztiválunk záróestéjén ez mégis megesett. A Kossuth utcán lefelé sétálva megpillantottam egy lányt, kezében egy kissé gyűrött papírral, amire ákombákom betűkkel ennyi volt írva: "Szeress!"

Nem tudtam megállni, hogy ne lépjek oda hozzá, már csak azért sem, mert szegről-végről ismerjük is egymást. Furcsán éreztem magam, mert az ember nem igazán tud mit kezdeni az ehhez hasonló szituációkkal. Fogalmam sem volt, hogyan is szerethetném... Mert akár hiszitek, akár nem, abban a pár másodpercben ezt a lányt szerettem a világon a legjobban! Végül szeretetemet egy ölelés formájában mutattam ki.

Ennek az élménynek rengeteg tanulsága van. Ha ilyen meglepően egyszerű mosolyt csalni mások arcára, miért nem élünk ezzel gyakrabban?! Az élet túl rövid ahhoz, hogy leszegett fejjel sétáljunk az utcán és csak magunkkal törődjünk. Földi létünk spirituális célja az, hogy szeressünk és szeretve legyünk, hisz ez a boldogság fő forrása.

Bennem tegnap megmozdult valami, hogy mi, azt még nem tudom...

Köszönöm!