Alig néhány napja nagy változás történt az életemben... Szerintem kevesen tudják, milyen az, amikor az ember saját kezűleg vet véget a boldogságának! Hát normális az ilyen?!
Nehéz szavakba önteni az érzéseimet, de szerencsére a 70-es években már valaki ezt megtette helyettem:
http://www.youtube.com/watch?v=2Pp38SR1lMU
No one knows what its like
To be the bad man
To be the sad man
Behind blue eyes
No one knows what its like
To be hated
To be fated
To telling only lies
But my dreams
They arent as empty
As my conscience seems to be
I have hours, only lonely
My love is vengeance
That's never free
No one knows what its like
To feel these feelings
Like I do
And I blame you
No one bites back as hard
On their anger
None of my pain and woe
Can show through
But my dreams
They arent as empty
As my conscience seems to be
I have hours, only lonely
My love is vengeance
That's never free
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése