Újra édes kínok között! Ez a helyzet! A csalódott ember sosem felejt, viszont érzéseit és érzelmeit olyan mélyre ássa el magában, amilyen mélyre csak tudja! A viszonzatlan érzelmek békében nyugszanak egész addig, amíg háborgatni nem kezdik őket! Ekkor viszont, mint éjféli kísértetek térnek vissza tudattalan perceket, álmatlan éjszakákat okozva! Mint vulkán törnek ki szunnyadó kráterükből a közös emlékek és akárcsak Pavlov kutyájánál, úgy fut össze a nyál és csorog ki a szájból a folytatásra gondolva!
Elég egy hang a telefonban, egy hízelgő szó és az ember máris izzadni kezd, a gyomra görcsbe rándul, felgyorsul a szívverése és az a bizonyos gombóc kezdi nyomni a torkát. Talán ez a szerelem legszemléletesebb definíciója! Velem ez történik... újra! Pedig már temettem mindent, jó mélyre... már egész jól voltam... és erre felhív! Persze, hogy szívesen beszélek vele, hiszen semmi logikus okom nincs rá haragudni! Azért kicsit mégis fájt, hogy lehet, hogy nem én kellek neki! De már ebbe is kezdtem beletörődni! Erre most hallom a hangján a szenvedést és ugyanazt, amit én már temetni kezdtem! Reménykedek, újra!
És nem hiába, ki is mondja, amit érez! De még nem biztos benne! DE MIÉRT NEM???
Újabb kétségek és újra fáj, hogy le kell tennem a telefont... újból a szív diktál...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
ismerem az érzést és remélem hogy összejön újra ;) sokkal érzékenyebb vagy,mint amit mutatsz,de ez így jó.
és tudjuk hogy a jó a jó!a rossz nem jó! :)
Nem dőlt itt még el semmi!
pozitiv hozzáállás .. kéne..
Örülök, hogy ennyi hozzászólás érkezett!
Minden tőlem telhetőt megteszek!
Megjegyzés küldése