Az igazság és őszinteség sokkal furcsább és zavarba ejtőbb, mint a fikció! És erre a blogolás a legjobb bizonyíték! Itt azt írhat az ember, amit csak akar mindegy, hogy igaz vagy sem... Ha viszont valaki őszintén leírja a gondolatait, furcsa érzései támadhatnak!
Én őszinte embernek tartom magam. Most viszont, hogy azt írom le, amit valójában gondolok néha elfog a félelem érzés. Tisztában vagyok vele, hogy a történeteim szereplői egytől egyig magukra ismernek és valamilyen formában reflektálnak is az írásomra, persze ha elolvassák. Hiába az őszinte öntudat, ha az ember nincs hozzászokva ahhoz, hogy állandóan kimondja, azt amit érez! Igazuk van azoknak a kutatóknak, akik azt állítják, hogy napi mondandónk nagy része valamilyen formában valótlanság! Valóban sok mindent elhallgatunk, hiába kívánkozna ki belőlünk. Félünk, hogy megbántunk másokat vagy hogy lejáratjuk saját magunkat.
Én is csak félve írok azokról, akiket abban a tudatban tartok akarva vagy akaratlanul, hogy lehet közös jövőnk vagy egyáltalán nem is merek írni arról a lányról, akit ma percekig bámultam csodálattal, amint csak beszélt, beszélt és én hülye még csak azt sem tudom, hogy miről! Mentségemre szóljon, hogy az előadás többi részére majdnem pontosan emlékszem! :)
Ilyenkor kell rájönnöm, hogy hiába képzelem magam rohadt tökös gyereknek... Az igazi "Ki, ha én nem", szókimondó srácnak... gyáva vagyok! Félek igazán őszintének lenni!
Bár a mai világban annál sebezhetőbb valaki, minél őszintébb! Hiába érték, ha teljesen kiadod magad, véged van!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
akkor nekem lefőtt a kávé koma....
a Pellini TOP??? :)))
csak az ;)
Megjegyzés küldése